A csillóshasúak (Gastrotricha) mikroszkopikus, legfeljebb 600 mm-es élőlények (1. ábra). A megnyúlt, féregszerű állatok teste kétoldali szimmetriájú. Nevüket a hasoldalukat borító, hosszanti sávokban és haránt sorokban elhelyezkedő csillóknak köszönhetik. Ezek segítségével a hajlékony testű állatok gyorsan változtatják helyüket a korhadó anyagokban gazdag iszapfelszínen és a vízinövények sűrűjében, ahol moszatsejtekkel, baktériumokkal táplálkoznak.
A fej lebenyei között csillópamatokat találunk, amelyek a tapintásban és a helyváltoztatásban fontos bajuszszálakból állnak. Nyakuk különböző hosszúságú lehet, a felszínén páros érzékelő serték vannak. A törzs lapított, a hátoldalán felpúposodó testrész, amely többnyire villa alakú lábujjakban végződik. Ezeken gyakran ragasztómirigyek találhatók, amelyek táplálkozáskor rögzítik az aljzathoz az állatot.
A csillóshasúak vékony kültakaróját tetőcserépszerűen borítják a kutikula szabályos alakú képződményei a pikkelyek, amelyekről hosszabb-rövidebb pikkelytüske ered. Ezeken kívül egyszerű tüskék is megjelenhetnek itt, amelyeket az állat mozgatni is tud. A csillóshasúaknak csak nőstényeik ismeretesek, ovális alakú petéiket szűznemzéssel hozzák létre. Az európai fajok több mint fele a Chaetonotus nemzetségbe tartozik. Ezek pikkelyeiről hosszabb rövidebb pikkelytüskék erednek. A Lepidodermella fajok pikkelyein se tarajocska, se tüske sincs. A Ichthydium fajok teste teljesen csupasz, pikkely nélküli.
1. ábra Csillóshasúak (Chaetonotus sp.) – 600 mm, fénymikroszkópos képek
A medveállatkák (Tardigrada) apró élőlények, a legnagyobb sem éri el a 1,5 mm-t (2. ábra). Hengeres testük az egyszelvényű fejből és a négyszelvényű törzsből áll. Feji részük elkülönítését az itt található szájnyílás és a két szemfolt segíti. Testüket kívülről rugalmas, átlátszó kutikula borítja. Egyes fajoknál (Echiniscus) a kültakaró háti része kemény páncéllá alakul. Négy pár féreglábuk végén, amelyek közül az utolsó pár hátrafelé irányul, karmok, tapadókorongok, ujjak segítik a kapaszkodást. Az átlátszó állat testében kiegyénült simaizmok vannak, melyek képesek külön-külön behajlítani a végtagokat. A lábak kifeszítését a test folyadéknyomása biztosítja.
A medveállatkák feji részen jól felismerhető az ovális alakú, izmos falú garat, amelynek elülső részéhez egy kiölthető, szívócsőből és két mésztűből álló táplálékszerző készülék kapcsolódik. A medveállatka a tűk segítségével döfi át az algák és más növények sejtfalát, majd kiszívja ezek tartalmát.
A hím példányok igen ritkák, szaporodásuk túlnyomórészt szűznemzéssel valósul meg. Finoman cizellált petéiket általában levedlett kültakarójukba rejtik. Lárva alakkal nem rendelkeznek. Jellemzőjük a lappangó életre térés, mely során a kiszáradt állat kedvezőtlen környezeti viszonyok között is több évig életképes marad.
2. ábra Medveállatka (Tardigrada) – 1 mm, fénymikroszkópos kép
CSILLÓSHASÚ ÉS MEDVEÁLLATKA VIDEÓK
Felhasznált és ajánlott irodalom
Andrikovics S, Kerekes J, Kriska Gy, Liszi J (2002) A limnológia alapjai – főiskolai jegyzet. Eszterházy Károly Főiskola, Eger
Balsamo M, Todaro MA (2002) Gastrotricha. In: Rundle SD, Robertson AL, Schmid-Araya JM (eds.) Freshwater meiofauna: biology and ecology. Backhuys Publishers, Leiden, 45–61
Barnes RD (1980) Invertebrate zoology, 4th edn. Saunders College, Philadelphia
Bertolani R, Rebecchi L (1999) Tardigrada. In: Knobil E, Neill JD (eds.) Encyclopedia of Reproduction, Vol. 4. Academic Press, San Diego, California, USA, 703–717
Bertolani R, Altiero T, Nelson DR (2009) Tardigrada (Water Bears). In: Likens GE (ed.) Encyclopedia of Inland Waters, Vol. 2. Elsevier, Oxford, 443–455
Brunson RB (1959) Gastrotricha. In: Edmondson WT (ed.) Fresh-water biology. Second edition. John Wiley and Sons, New York, 406–419
Damborenea C, Rogers DC, Thorp JH (eds.) 2019 Keys to Palearctic Fauna: Thorp and Covich’s Freshwater Invertebrates. Vol. 4e4. Elsevier Inc.
Fitter R, Manuel R (1986) Freshwater life. Collins, New York
Guidetti R, Altiero T, Marchioro T, Sarzi Amadè L, Avdonina AM, Rebecchi L (2012) Form and function of the feeding apparatus in Eutardigrada (Tardigrada). Zoomorphology 131: 127–148
Guidetti R, Bertolani R (2005) Tardigrade taxonomy: an updated check list of the taxa and a list of characters used in their identification. Zootaxa 845: 1–46
Illies J (ed) (1978) Limnofauna Europaea. A checklist of the animals inhabiting European inland waters, with account of their distribution and ecology, 2nd revised and enlarged edn. G. Fischer/Swets & Zeitlinger, Stuttgart/Amsterdam
Kånneby T, Todaro MA, Jondelius U (2013) Phylogeny of Chaetonotidae and other Paucitubulatina (Gastrotricha: Chaetonotida) and the colonization of aquatic ecosystems. Zoologica Scripta 42:88–105
Kinchin IM (1994) The Biology of Tardigrades. Portland Press, London, UK.
Kriska Gy (2004) Vízi gerinctelenek. Kossuth Kiadó
Kriska Gy. (2008) Édesvízi gerinctelen állatok – határozó. Nemzeti Tankönyvkiadó
Kriska Gy, Tittizer T (2009) Wirbellose Tiere in den Binnengewässern Zentraleuropas. Weissdorn, Jena
Kriska Gy (2013) Freshwater Invertebrates in Central Europe - A Field Guide. Springer–Verlag Wien Heidelberg New York Dordrecht London + Digital extra materials
Lampert K (1904) Az édesvizek élete. Királyi Magyar Természettudományi Társulat
Móczár L (1969) Állathatározó I. Tankönyvkiadó, Budapest
McInnes SJ, Pugh P (2007) An attempt to revisit the global biogeography of limnoterrestrial Tardigrada. Journal of Limnology 66 (Suppl. 1): 90–96
Nelson DR, McInnes SJ (2002) Tardigrada. In: Rundle SD, Robertson AI, Schmid-Araya JM (eds.) Freshwater Meiofauna: Biology and Ecology. Backhuys Publishers, Leiden, The Netherlands, 177–215
Pilato G, Binda MG (2010) Definition of families, subfamilies, genera and subgenera of the Eutardigrada, and keys to their identification. Zootaxa 2404: 1–54
Quigley M (1977) Invertebrates of stream and rivers, a key to identification. Edward Arnold, London
Remane A (1935–1936) Gastrotricha und Kinorhyncha. Klassen und Ordnungen des Tierreichs, Band 4, Abteilung 2, Buch 1, Teil 2, Lieferungen 1-2: 1-242, 373–385
Schwab H (1999) Süßwassertiere. Klett, Stuttgart
Schwank P (1990) Gastrotricha. In: Schwoerbel J, Zwick P (eds.) Süsswasserfauna von Mitteleuropa, Band 3. Gustav Fischer Verlag, Stuttgart
Strayer D, Hummon WD, Hochberg R (2009) Gastrotricha. In: Thorp JH, Covich AP (eds.) Ecology and Classification of North American Freshwater Invertebrates, 3ed. Elsevier Inc., New York, 163–172
Strebel H, Krauter D (1988) Das Leben im Wassertropfen. Kosmos Naturführer, Stuttgart
Thorp JH, Rogers DC (eds.) 2015 Ecology and General Biology: Thorp and Covich’s Freshwater Invertebrates. Vol. 1e4. Academic Press London
Varga L (1959) Csillóshasúak (Gastrotricha) – Magyarország Állatvilága. Akadémiai Kiadó, III/9
Varga Z, Rózsa L, Papp L, Peregovits L (szerk.) (2021) Zootaxonómia: Az állatvilág sokfélesége. Pars Kft., Nagykovácsi