A szivacsok (Porifera) törzsébe helyhez kötött élőlények tartoznak, amelyek többsége a tengereket népesíti be. A kevés édesvízben élő szivacs mind a kova-szaruszivacsok (Demospongiae) osztályába tartozik. A telepes szerveződésű szivacs többnyire néhány milliméteres bevonatot képez a víz alatti tárgyak felszínén, vagy 10-20 cm-es ujjszerű nyúlványokat fejleszt (1., 5. ábrák).
A szivacs testfelületét számtalan apró pórus borítja, melyeken keresztül beáramlik a víz, és egy bonyolult járatrendszeren át jut el az űrbéli rétegben elhelyezkedő kamrácskákhoz, ahol a táplálékot, szerves törmeléket, egysejtűeket és baktériumokat felvevő galléros-ostorossejtek vannak. A felvett anyagokat a vándorsejtek emésztik meg, és osztják el a többi sejt között.
Az űrbélbe jutó víz a kissé beszűkülő kivezető nyílásnál távozik. A vázképző sejtek a testet merevítő és az alakot meghatározó vázelemeket, jódtartalmú fehérjéket - gyűjtőnevükön spongint - valamint szervetlen anyagú (SiO2 - szilicium-dioxid (kova) tűket termelnek (2. ábra). Az édesvízi szivacsok vegetatív szaporító képződményei a gyöngysarjak vagy vízigyöngyök. (1., 3., 4. ábrák). Ezek az 1-2 mm-es sárga színű gömböcskék többnyire ősszel képződnek a szivacstest belsejében. A vízigyöngy belsejét a csíratest adja, amely differenciálatlan őssejtek halmaza. Ezt veszi körül egy igen ellenálló burok, amelynek falában különböző, a fajra jellemző alakú vázelemek vesznek részt. (4. ábra). Az őssejtek és a külvilág közötti kapcsolatot a pórusnyílás biztosítja, amelyhez egyes fajoknál póruscső kapcsolódik. Tavasszal ezen keresztül hagyják el a sejtek a gyöngysarjat és létrehozzák az új szivacsot. A szivacs ivartalan szaporodási módja még a bimbózás, amely a telep formájának kifejlődésében fontos. Az édesvízi szivacsok ivarosan is szaporodnak. Ilyenkor a vízzel a telepbe sodródó hímivarsejteket a galléros ostoros sejtek halásszák ki, bekebelezik, majd tálalják a petesejteknek. A megtermékenyült pete egy ideig a szivacsban marad majd csillós lárvává alakulva, kiúszik a szabadba és az aljzaton letelepedve új szivaccsá alakul. A kova-szaruszivacsok elkülönítése a gyöngysarjak alapján történik. Ezek falában két faj esetében súlyzó alakú kovatűk vannak. A Müller-szivacsnál (Ephydatia muelleri) a súlyzó nyele rövidebb, mint a korong átmérője, míg a folyami szivacsnál (Ephydatia fluviatilis) a nyél kétszer olyan hosszú, mint a korong átmérője. Két fajnál, a sötétszürke balatoni szivacsnál (Eunapius carteri balatonensis) és a sárgásszürke törékeny szivacsnál (Eunapius fragilis) a gyöngysarj pórusnyílásához póruscső kapcsolódik.
1. ábra (a) Tavi szivacs (Spongilla lacustris) telep (20 cm) algáktól zöld nyúlványai és sötét helyen fejlődő sárgás része. (b) S. lacustris gyöngysarjak az elpusztult telepben – 1 mm
2. ábra (a) Tavi szivacs (Spongilla lacustris) váztűtömeg a telepben, fénymikroszkópos kép. (b) Váztű – 60 mm, pásztázó elektronmikroszkópos kép
3. ábra (a) Tavi szivacs (Spongilla lacustris) gyöngysarjak fénymikroszkópos képe kombinált (alsó és felső) megvilágítás mellett – 1 mm. (b) Felnyílt gyöngysarjból kiszabadult őssejtek fénymikroszkópos képe
4. ábra (a) Tavi szivacs (Spongilla lacustris) gyöngysarj gyöngysarjtűkkel – 1 mm. (b) S. lacustris gyöngysarjtűk (pásztázó elektronmikroszkópos képek)
5. ábra (a) Tavi szivacs (Spongilla lacustris) telep – 4 cm. (b) Tavi szivacs (Spongilla lacustris) gyöngysarjak – 1 mm. (c) Folyami szivacs (Ephydatia fluviatilis) telep – 4 cm
Felhasznált és ajánlott irodalom
Andrikovics S, Kerekes J, Kriska Gy, Liszi J (2002) A limnológia alapjai – főiskolai jegyzet. Eszterházy Károly Főiskola, Eger
Bowerbank JS (1863) A Monograph of the Spongillidae. Proceedings of the Zoological Society of London 1863: 440–472, pl. XXXVIII.
Carter HJ (1881) History and classification of the known species of Spongilla. The Annals and Magazine of Natural History, Series 5, 7(38): 77–107
Damborenea C, Rogers DC, Thorp JH (eds.) 2019 Keys to Palearctic Fauna: Thorp and Covich’s Freshwater Invertebrates. Vol. 4e4. Elsevier Inc.
Entz G, Sebestyén O (1942) A Balaton élete. Királyi Magyar Természettudományi Társulat
Felföldy L (1981) A vizek környezettana. Általános hidrobiológia. Mezőgazdasági Kiadó
Fitter R, Manuel R (1986) Freshwater life. Collins, New York
Harrison FW (1974) Porifera. In: Hart CW, Fuller SLH (eds.) Pollution Ecology of Fresh-water Invertebrates, Academic Press, New York, 29–66
Illies J (ed) (1978) Limnofauna Europaea. A checklist of the animals inhabiting European inland waters, with account of their distribution and ecology, 2nd revised and enlarged edn. G. Fischer/Swets & Zeitlinger, Stuttgart/Amsterdam
Jolsvay A, Steinmann H, Szily E (1977) A magyar állatvilág szótára. Natura
Kriska Gy (2004) Vízi gerinctelenek. Kossuth Kiadó
Kriska Gy. (2008) Édesvízi gerinctelen állatok – határozó. Nemzeti Tankönyvkiadó
Kriska Gy, Tittizer T (2009) Wirbellose Tiere in den Binnengewässern Zentraleuropas. Weissdorn, Jena
Kriska Gy (2013) Freshwater Invertebrates in Central Europe - A Field Guide. Springer–Verlag Wien Heidelberg New York Dordrecht London + Digital extra materials
Lampert K (1904) Az édesvizek élete. Királyi Magyar Természettudományi Társulat
Lovas B (1990) Édesvízi parányok II. Móra Ferenc Könyvkiad
Macan TT, Worthington EB (1951) Life in lakes and rivers. Collins, New York
Manconi R, Pronzato R (2002) Suborder Spongillina subord. nov.: Freshwater sponges. In Hooper JNA, Van Soest RWM (eds.) Systema Porifera. A guide to the classification of sponges. Vol. 1, Kluwer Academic/Plenum Publishers, New York, 921–1020
Manconi R, Pronzato R (2007) Gemmules as a key structure for the adaptive radiation of freshwater sponges: A morpho-functional and biogeographical study. In: Custódio MR, Lôbo-Hajdu G, Hajdu E, Muricy M (eds.) Porifera Research: Biodiversity, Innovation, Sustainability, Serie Livros 28, Museu Nacional, Rio de Janeiro, 61–77
Manconi R, Pronzato R (2008) Global diversity of sponges (Porifera: Spongillina) in freshwater. Hydrobiologia 595: 27–33.
Manconi R, Pronzato R (2011) Suborder Spongillina (freshwater sponges). In: Pansini M, Manconi R, Pronzato R (eds.) Porifera I. Calcarea, Demospongiae (partim), Hexactinellida, Homoscleromorpha. Fauna d’Italia, vol. XLVI, Calderini-Il Sole24Ore, Bologna, 341–366
Manconi R, Pronzato R (2015) Phylum Porifera. In: Thorp JH, Rogers DC (eds.) Ecology and General Biology: Thorp and Covich’s Freshwater Invertebrates. Vol. 1e4. Academic Press London, 133–157
Manconi R, Pronzato R (2019) Phylum Porifera. In. Damborenea C, Rogers DC, Thorp JH (eds.) Keys to Palearctic Fauna: Thorp and Covich’s Freshwater Invertebrates. Vol. 4e4. Elsevier Inc., 43–92
Móczár L (1969) Állathatározó I. Tankönyvkiadó, Budapest
Moss B (2000) Ecology of fresh waters. Blackwell Science, Oxford
Padisák J (2005) Általános limnológia. ELTE Eötvös Kiadó
Penney JT (1960) Distribution and bibliography (1892-1957) of the freshwater sponges. University of South Carolina Publication, Ser. 3, 3: 1–97
Penney JT, Racek AA (1968) Comprehensive revision of a worldwide collection of freshwater sponges (Porifera: Spongillidae). Bulletin of the United States National Museum 272: 1–184
Schwab H (1999) Süßwassertiere. Klett, Stuttgart
Thorp JH, Rogers DC (eds.) 2015 Ecology and General Biology: Thorp and Covich’s Freshwater Invertebrates. Vol. 1e4. Academic Press London
Van Soest RWM, Boury-Esnault N, Hooper JNA, Rützler K, de Voogd NJ, Alvarez de Glasby B, Hajdu E, Pisera AB, Manconi R, Schoenberg C, Janussen D, Tabachnick KR, Klautau M, Picton B, Kelly M, Vacelet J (2013) World Porifera Database (WPD). Available online at http://www.marinespecies.org/porifera.
Varga Z, Rózsa L, Papp L, Peregovits L (szerk.) (2021) Zootaxonómia: Az állatvilág sokfélesége. Pars Kft., Nagykovácsi
Wetzel RG (1983) Limnology. Saunders College Publishing, Philadelphia, PA