Az édesvízi makrogerinctelenek vizsgálatán alapuló ökológiai állapotfelmérések során segítséget jelenthet, ha a begyűjtött állatok mellett az adott élőhelyről és ennek növénytársulásairól is rendelkezünk alapos ismeretekkel. Az élőhely jellegéből fakadó információk fontosak lehetnek például annak eldöntésében, hogy egy adott helyszínen milyen gyűjtési technikákat alkalmazzunk. Egy kőgörgeteges középhegységi patakban, ahol a víztestben nem jelennek meg a hajtásos növények, leginkább az algákkal bevont kövek felszínéről, egyelő gyűjtéssel, vagy a „kick and sweep” módszer alkalmazásával, a kövek felrugdosásával és az alóluk elsodródó állatok összehálózásával gyűjthetünk hatékonyan. A síkvidéki patakokban és állóvizekben már a víztestbe hatoló növényzet kiemelése és átvizsgálása, vagy áthálózása lehet a legeredményesebb. A begyűjtött makrogerinctelenek azonosítását nagymértékben segítheti, ha tudjuk azt, hogy az állóvizek egyes zónáiban és az áramló vizek különböző sajátságú szakaszain és szinttájain milyen állatok megjelenésére számíthatunk. A vizes élőhelyeken megjelenő változatos növényvilág vizsgálata pedig jó lehetőséget ad a növényszervezettani, rendszertani és társulástani ismeretek bővítésére is.
A fenti célok és tevékenységek támogatására készült el egy 3 kötetes könyvsorozat, amely ismeretterjesztő szinten foglalkozik a témával. A sorozat két kötete élőhely szerinti csoportosításban mutatja be az édesvízi gerinctelen állatokat, míg egy kötet a vizes élőhelyeken kialakuló legjelentősebb növénytársulásokkal és ezek típusfajaival foglalkozik. A könyvben szereplő ábrák jelentős hányada részletesen feliratozott, ami jól segíti az ismeretanyag feldolgozását.
