A húrférgek (Nematomorpha) törzsébe jelentősen megnyúlt, gyakran 20 cm-nél is hosszabb hengeres testű állatok tartoznak (1. ábra). Szelvényezettlen testük átmérője általában kisebb, mint egy milliméter. Színük világosbarna, vagy vöröses. Testüket vastag, többé-kevésbé merev kutikula borítja. Mozgásszervük bőrizomtömlő, amely csak hosszanti izomelemeket tartalmaz. Ez a szervük hozza létre lassan tekergőző mozgásukat, amelynek eredményeként testükön nem ritkán bonyolult csomók alakulnak ki. Legismertebb csoportjuk a Gordius nemzetség gordiuszi csomóhoz hasonló megjelenésének köszönheti nevét.
Húrférgekre leggyakrabban a hegyi patakok lassú folyású szakaszain és a forráskifolyókban lelhetünk az aljzat közelében. A kifejlett állatok nem táplálkoznak, emésztőrendszerük elcsökevényesedett, légző, keringési és kiválasztó szerveik hiányoznak. Az egymáshoz igen hasonló egyedek közül a hím példányok két, testvégi lebenyükről, az ivari papillákról ismerhetők fel. A nőstények megtermékenyített petéiket megnyúlt, kocsonyás csomókban rögzítik a víz alatt kövek és vízinövények felszínéhez.
A kikelő mikroszkopikus méretű lárvák kapcsolatba lépnek gazdaszervezetükkel különböző vízi rovarokkal, csíkbogarakkal, tegzeslárvákkal.
Ormányszerű szervükkel befúrják magukat a gazda testébe és a kifejlett állapot eléréséig itt fejlődnek. Ha egy ragadozó rovar elfogyasztja gazdájukat, akkor képesek megtelepedni, majd tovább folytatni egyedfejlődésüket az új gazdában. Nem csupán vízben élő, hanem szárazföldi rovarokat, szöcskéket, csótányokat és bogarakat is parazitálhatnak. A húrférgek teljes kifejlődésükig a gazdaszervezetben maradnak, miközben egyre jobban kitöltik annak testét. A férgek kibújása előtt a szárazföldi rovarok vízbe másznak. Miután a gazda elpusztult annak végbélnyílásán keresztül, vagy annak közelében a felszínre, majd peterakó helyükre, a vízbe kúsznak.
1. ábra (a) Húrféreg (Gordius sp.) – 15 cm. (b-c) Fonálférgek (Nematoda) – 1 mm, fénymikroszkópos képek
Az édesvizek üledékében legtöbbször az apró, mikroszkopikus méretű fonálférgekkel (Nematoda) találkozhatunk (1. ábra). A megnyúlt, tagolatlan, hengeres testű állatok kültakaróját kemény, de hajlékony kutikula borítja. Ez a külsőváz feladatát is ellátja. A kültakaró alatt, hosszanti izomkötegek futnak, melyeknek felváltva történő összehúzódása eredményezi, a féreg jellegzetes, kígyózó mozgását. Lehetnek ragadozók, növényevők de fontosak az elhalt szerves anyagok lebontásában is.
Egyenes lefutású emésztőrendszerük elő, közép és utóbélre tagolódik. Keringési rendszerük, légzőszervük nincs, jellegzetes kiválasztó szervük van. Idegrendszerük központja a garatideggyűrű. Érzékszerveik fejletlenek.
Általában váltivarúak, a nemek sokszor jól elkülöníthetőek. Petéikből állandó sejtszámú állatok kelnek ki, amelyek a sejtek növekedésével válnak egyre nagyobbakká.
Felhasznált és ajánlott irodalom
Andrássy I (1958) Szabadonélő fonálférgek – Nematoda libera. Magyarország állatvilága - Fauna Hungariae, Akadémiai Kiadó, Budapest
Andrikovics S, Kerekes J, Kriska Gy, Liszi J (2002) A limnológia alapjai – főiskolai jegyzet. Eszterházy Károly Főiskola, Eger
Barnes RD (1980) Invertebrate zoology, 4th edn. Saunders College, Philadelphia
Chitwood BG, Chitwood MB (1950) Introduction to Nematology. University Park Press, Baltimore, Maryland
Damborenea C, Rogers DC, Thorp JH (eds.) 2019 Keys to Palearctic Fauna: Thorp and Covich’s Freshwater Invertebrates. Vol. 4e4. Elsevier Inc.
Eyualem-Abebe, Andrássy I, Traunspurger W (2006) Freshwater Nematodes: Ecology and Taxonomy. CABI publishing, Cambridge
Fitter R, Manuel R (1986) Freshwater life. Collins, New York
Goodey JB (1963) Soil and Freshwater Nematodes. Methuen, London
Hanelt B, Thomas F, Schmidt-Rhaesa A (2005) Biology of the phylum Nematomorpha. Advances in Parasitology 59: 243–305
Illies J (ed) (1978) Limnofauna Europaea. A checklist of the animals inhabiting European inland waters, with account of their distribution and ecology, 2nd revised and enlarged edn. G. Fischer/Swets & Zeitlinger, Stuttgart/Amsterdam
Kriska Gy. (2008) Édesvízi gerinctelen állatok – határozó. Nemzeti Tankönyvkiadó
Kriska Gy, Tittizer T (2009) Wirbellose Tiere in den Binnengewässern Zentraleuropas. Weissdorn, Jena
Kriska Gy (2013) Freshwater Invertebrates in Central Europe - A Field Guide. Springer–Verlag Wien Heidelberg New York Dordrecht London + Digital extra materials
Lampert K (1904) Az édesvizek élete. Királyi Magyar Természettudományi Társulat
Maggenti A (1981) General Nematology. Springer-Verlag, New York
Móczár L (1969) Állathatározó I. Tankönyvkiadó, Budapest
Quigley M (1977) Invertebrates of stream and rivers, a key to identification. Edward Arnold, London
Schmidt-Rhaesa A (2012) Nematomorpha. In: Schmidt- Rhaesa A (ed.) Handbook of Zoology. Volume Gastrotricha, Cycloneuralia and Gnathifera. De Gryter, Berlin
Schwab H (1999) Süßwassertiere. Klett, Stuttgart
Thorp JH, Rogers DC (eds.) 2015 Ecology and General Biology: Thorp and Covich’s Freshwater Invertebrates. Vol. 1e4. Academic Press London
Varga Z, Rózsa L, Papp L, Peregovits L (szerk.) (2021) Zootaxonómia: Az állatvilág sokfélesége. Pars Kft., Nagykovácsi
Zanca F, De Villalobos C, Schmidt-Rhaesa A, Bolek MG, Hanelt B (2020) Phylum Nematomorpha. In. Damborenea C, Rogers DC, Thorp JH (eds.) Thorp and Covich’s Freshwater Invertebrates. Vol. 5e4. Elsevier Inc., 247–259