A felületes szemlélő könnyen összetévesztheti a mohaállatokat (Bryozoa) a szivacsokkal, pedig ezek az élőlények jelentősen különböznek a náluk sokkal kezdetlegesebb testszerveződésű szivacsoktól. A helytülő mohaállat telepek többnyire vékony, elágazó csövecskékből állnak és az aljzathoz rögzülnek. A telep képezhet az aljzathoz szorosan tapadó bevonatot, de a csövek lehetnek indaszerűen kúszók, felállóak is. Néhány esetben a telep egységes kocsonyás csomó, amelyben szabályos rendben helyezkednek el az egyedek. Ezek az áttetsző telepek csúszó mozgással a helyüket is tudják változtatni (mászkáló mohaállat – Cristatella mucedo).
1. ábra (a) Mászkáló mohaállat (Cristatella mucedo) telep – 5 cm. (b) Mászkáló mohaállat tartóspetéi – 0,4 mm
A telepet alkotó egyed egy tokocskából és egy polipocskából áll. A test elülső része a bélcsatornával és a csillókkal borított tapogatókoszorúval együtt alkotja a polipocskát, amely a testfolyadék nyomására emelkedik ki a tokocskából (267. tábla). A polipocska gyors visszahúzását erős izmok végzik. Az apróságfaló állatok táplálékát a tapogatókoszorú csillói sodorják a szájnyílás felé. Patkó alakú emésztőrendszerük a tapogatókoszorú közelében vezeti az emészthetetlen anyagokat a külvilágba.
2. ábra (a-b) Mohaállat (Bryozoa) polipocskák – 1 mm (fénymikroszkópos képek)
Az édesvízi mohaállatok hímnősek és belső megtermékenyítésűek. Az édesvízi fajoknál már a letelepedésre képes fiatal telep hagyja el a szülői telepet a lárvakorból megmaradt csillóival úszva. A kiszabadulást követően a teleprészlet néhány órán belül letelepszik és önálló életre tér. A mohaállatok ivartalan szaporodásának egyik formája a bimbózás, amely a telep növekedését biztosítja. A kedvezőtlen időszakok átvészelését segítik a téli rügyek, amelyek mésztartalmú burokkal körülvett teleprészletek. Ivartalanul képződő szaporító képződmények még a kitinborítású tartóspeték.
Közülük az ülő tartóspeték (sztatoblaszt) teszik lehetővé az ősszel elpusztuló mohaállat helyén tavasszal a telep újbóli kifejlődését. Az úszó tartóspeték (flottoblaszt) tavasszal szabadulnak ki az elhalt telepekből, és légkamrás úszóövük segítségével emelkednek a vízfelszínre. A vízfelszínen sodródva hozzájárulnak a faj elterjesztéséhez.
A Cristatellidae családba tartozó fajok úszóöves tartóspetéi csúcsosak, vagy horogszerű függelékekkel rendelkeznek, ami segíti széleskörű elterjedésüket. Fajaik állóvíziek (1. és 6a-b. ábrák).
A kéreg-mohaállat (Plumatella fungosa) holtágakban és tavakban gyakori. Telepei idővel gumószerű képződményeket hoznak létre, amelyek gyermekfej nagyságúak is lehetnek. Gyakori megjelenési formájuk a nádszálakat körülölelő orsó alak. Tojásdad úszóöves és csökevényes úszóöves tartóspetéket is termelnek (3. és 5a, c. ábrák).
3. ábra (a) Kéreg-mohaállat (Plumatella fungosa) telep – 6 cm. (b) Kéreg-mohaállat úszóöves tartóspetéi – 0,5 mm (fénymikroszkópos kép)
Az ágbogas mohaállat (Fredericella sultana) telepe ritkásan elágazódó, hosszú lefutású csövecskékből áll. A lapított csövecskék végei többnyire felemelkednek az aljzatról. A tartóspetéik bab alakúak és úszóöv nélküliek. Álló- és lassúfolyású vizekben élnek (5b. ábra).
Az óriási mohaállat (Pectinatella magnifica) hatalmas, akár 30 cm átmérőjű gömbölyded telepeket képez. Ezek többnyire sárgás-barnás színűek. Tapintása kemény, kocsonyás. Kerekded tartóspetéi (sztatoblaszt) vannak, amelyek szegélyén 16 horogszerű nyúlvány veszi körül egyenlítői síkban. A mászkáló mohaállat esetében hasonlóak a horgok, de kevesebb van belőlük. Az óriási mohaállat Észak–Amerikából, a Mississippi vízrendszeréből származik. Mára Közép-Európában is több helyen megjelent (4. és 6c. ábrák). Megtalálták Franciaországban, Németországban, Csehországban és újabban Magyarországon is, a Ráckevei Duna-ágban, ahol tömegessé vált.
4. ábra (a) Óriási mohaállat (Pectinatella magnifica) növényi szárhoz rögzült telepe – 30 cm. (b) A felvágott kocsonyás telep és a telepfelszín (kis kép)
5. ábra (a) Kéreg-mohaállat (Plumatella fungosa) telep – 8 cm. (b) Ágbogas mohaállat (Fredericella sultana) teleprészlet – 1 cm. (c) Kúszó mohaállat (Plumatella repens) teleprészlet – 1 cm
6. ábra (a) Mászkáló mohaállat (Cristatella mucedo) – 5 cm. (b) Mászkáló mohaállat tartóspetéje – 0,4 mm. (c) Óriási mohaállat (Pectinatella magnifica) – 15 cm
Felhasznált és ajánlott irodalom
Andrikovics S, Kerekes J, Kriska Gy, Liszi J (2002) A limnológia alapjai – főiskolai jegyzet. Eszterházy Károly Főiskola, Eger
Damborenea C, Rogers DC, Thorp JH (eds.) 2019 Keys to Palearctic Fauna: Thorp and Covich’s Freshwater Invertebrates. Vol. 4e4. Elsevier Inc.
Entz G, Sebestyén O (1942) A Balaton élete. Királyi Magyar Természettudományi Társulat
Fitter R, Manuel R (1986) Freshwater life. Collins, New York
Illies J (ed) (1978) Limnofauna Europaea. A checklist of the animals inhabiting European inland waters, with account of their distribution and ecology, 2nd revised and enlarged edn. G. Fischer/Swets & Zeitlinger, Stuttgart/Amsterdam
Kriska Gy. (2008) Édesvízi gerinctelen állatok – határozó. Nemzeti Tankönyvkiadó
Kriska Gy, Tittizer T (2009) Wirbellose Tiere in den Binnengewässern Zentraleuropas. Weissdorn, Jena
Kriska Gy (2013) Freshwater Invertebrates in Central Europe - A Field Guide. Springer–Verlag Wien Heidelberg New York Dordrecht London + Digital extra materials
Lacourt AW (1968) A monograph of the freshwater Bryozoa-Phylactolaemata Zoologische Verhandelingen , 93 (1): 1-159
Lampert K (1904) Az édesvizek élete. Királyi Magyar Természettudományi Társulat
Móczár L (1969) Állathatározó I. Tankönyvkiadó, Budapest
Mundy SP (1980) A key to the British and European freshwater Bryozoans, vol 41. Freshwater Biological Association, Windermere
Schwab H (1999) Süßwassertiere. Klett, Stuttgart
Sebestyén O (1959) Tapogatókoszorúsok (Tentaculata) – Magyarország Állatvilága. Akadémiai Kiadó, 4
Thorp JH, Rogers DC (eds.) 2015 Ecology and General Biology: Thorp and Covich’s Freshwater Invertebrates. Vol. 1e4. Academic Press London
Varga Z, Rózsa L, Papp L, Peregovits L (szerk.) (2021) Zootaxonómia: Az állatvilág sokfélesége. Pars Kft., Nagykovácsi